Nem is tudom mikor volt ilyen utoljára. Ez már az ötödik poszt idén, ami magyar vonatkozású. És ennek feltétlenül örülni kell, mert hát úgy néz ki, hogy tényleg vannak bemutatásra érdemes dolgok. Most például a Random Characters, amely mögött Frendl György, egy debreceni srác áll, akit személyesen is megismertem ezen a két héttel ezelőtti, nagyszerű egri bulin. Szobazenész ő is, nyilván, bár egyáltalán nem lo-fi, és hogy őszinte legyek, ennek is szívből örülök. Kifejezetten szépen kivitelezett, tiszta hangzású számokat gyárt, gitárokkal, néhol loopokkal, programozott alapokkal, és mindezek tetején ott csücsül Gyuri csodásan szétesett, már-már J Mascis-i magasságokban szárnyaló énekhangja; abszolút igaza volt a Popméter poszterfiújának, Ma-uglynak, amikor a Dinosaur Jr énekeséhez hasonlította. És hogy legyen még egy párhuzam: J Mascishez hasonlóan neki is van bostoni kötődése. Ami viszont a legfontosabb, hogy szuper dalokat is tud írni: a Let Go, a Core vagy a Destroy The Plastic Chairs egyik felével készült, megkapóan aranyos Hey Gal! mind-mind olyan számok, amelyek egy normális világban rádiókban agyonjátszott slágerek lennének, az utóbbinak (ami a debreceni egyetem arborétumában készült) például simán ott lenne helye a Juno második részének a soundtrackjén. Nem viccelek. A teljes eddigi életmű elérhető bandcampen. Facebookon is lehet rajongani.